Solt–Tételhegy (Bács-Kiskun megye)

A lelőhely Solt határának keleti részén a dunaföldvári és bölcskei rév közelében, a Duna medrétől légvonalban mintegy hét kilométerre fekszik. Természeti képződmény, ún. tanúhegy, melyet a folyó a mederváltásai során sem hordott el. Az ÉNy–DK irányban elhelyezkedő, kissé nyújtott ovális, kb. 1150 méterszer 800 méter kiterjedésű domb legmagasabb pontjának tengerszint feletti magassága 112,2 m, ezzel 17 méterrel emelkedik ki az egykori ártérből.

A 2005-ös terepbejárások, majd a 2006. évi háromhetes feltárás folytatásaképpen 2007-ben öthetes tervásatásra került sor. Három szelvényben dolgoztunk: összesen mintegy 750 négyzetméter felületen feltártuk az előző évben megismert 11–12. századi soros temető mintegy száz sírját, egy gótikus templom támpillérekkel megerősített szentélyét, a téglasor alapozású oltárt, sekrestye maradványait – a középkori templom körül sűrűn elhelyezkedő temetkezésekkel együtt. Az ásatás szakmailag legizgalmasabb mozzanata a Templomdomb 20 méter széles, három és fél méter mély ovális körárkának átvágása volt, ahol bizonyítani lehetett, hogy a sánccal–árokkal körülvett erődítés őskori eredetű, legalább a késő bronzkorra keltezhető (urnasíros kultúra). Az idők múltán elpusztult védműveket az Árpád-korban többször megújították, míg a 13. század végén, 14. század elején épületek kerültek az egykori sáncok tetejére, valamint magára a soros temetőre is.

A munkálatok során a legmodernebb régészeti térinformatikai adatbázis létrehozására törekszünk: a GPS-szel meghatározott ásatási alappontok kitűzésétől kezdve a dokumentáció digitális feldolgozásán túl számos technikai vívmányt használunk. A kutatást végző intézmény a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete, a leletanyag a kecskeméti Katona József Múzeumba került.

Somogyvári Ágnes–V. Székely György–Szentpéteri József

 

Szentpéteri József: Solt–Tételhegy (Bács-Kiskun megye)

 

A lelőhely pontosan száz esztendeje került a régészeti kutatások látóterébe: 1907-ben a magyar honfoglalás korából származó gazdag női temetkezés szántás során talált leleteit ajándékozták innen a Nemzeti Múzeumnak – egy aranyozott ezüst hajfonatkorongot, ezüst lemezkarperecet és két szív alakú lemezes csüngőt.

A Csipkerózsika-álmát alvó lelőhely jelentőségére csak nemrég figyelt föl a hazai régészettudomány: Visy Zsolt 1997-ben közölte Otto Braasch német légirégész egyik (azóta klasszikussá váló) felvételét, majd Czajlik Zoltán 2002. évi légi régészeti kutatásai között szerepeltette. Mi gyorsította föl mégis a megismerés folyamatát? A legújabb hazai népvándorlás kori összefoglalások ugyanis – a Karoling forrásokra támaszkodva – egyöntetűen a Duna–Tisza-közére teszik a késő avar korszak hatalmi központját, ám nem lehetett tudni annak pontos helyét, mint ahogyan azt sem, hogy a honfoglaló magyarok Kárpát-medencei letelepedése után, majd egy évszázadig hol lehetett a magyar fejedelmi központ, amikor – a 970-es években – Géza fejedelem Esztergomban hozta létre a székhelyét.

Bóna István akadémikus (1930–2001) nehéz örökséget hagyott rám, amikor egy hármasban folytatott beszélgetés során (1998 körül) rám bízta közöletlen feltevését, szerinte hol lehetett az avar kagán székhelye, a nevezetes ring (Regia Avarorum Hring). A térképvázlatot felesége, B. Horváth Jolán vetette papírra, amellyel első ízben 2005. március 22-én léptem a Tételhegy tetejére, hogy aztán a legkülönbözőbb tudományágakat művelő munkatársak részvételével interdiszciplináris kutatást kezdeményezzek (Jedlik Ányos Program, 2006).

A Tételhegy Solt határának keleti részén a dunaföldvári és bölcskei rév közelében, a kecskeméti és kiskőrösi műút között, a Duna medrétől légvonalban mintegy 7 kilométerre fekszik. Természeti képződmény, ún. tanúhegy, melyet a folyó a mederváltásai során nem hordott el. Az ÉNy–DK irányban elhelyezkedő, kissé nyújtott ovális, kb. 1150*800 m kiterjedésű domb legmagasabb pontjának tengerszint feletti magassága 112,2 m, 17 méterrel emelkedik ki az egykori ártérből. A felszíne sajátosan tagolt: a kisebb-nagyobb kiemelkedéseket vízmosásos mélyedések választják el egymástól. Déli oldalán található az egyutcás Tételalja település, mely az 1941-es árvízkárosultak számára épült.

Kiindulásképpen összegyűjtöttük az adattári és levéltári források archív légi felvételeit, közölt és publikálatlan térképeit (Honvédelmi Minisztérium Térképészeti Kht., MTA Levéltár Kézirattára, OSZK Térképtára, az esztergomi Duna Múzeum Térképtára, Magyar Országos Levéltár Térképtára). 2005-ben számos terepbejárás után háromnapos leletmentést végeztünk, 2006-ban háromhetes, 2007-ben pedig öthetes ásatást folytattunk. A domborzat megismeréséhez, majd az ásatások során tapasztalt jelenségek értelmezéséhez nélkülözhetetlen információkat nyújtott az a több ezer légifotó, melyeket Otto Braasch és Czajlik Zoltán légi terepbejárásait követően Miklós Zsuzsa, László János, Jászai Balázs és Rákóczi Gábor készített.

A domb keleti lábánál levő sík területen neolit és Árpád-kori cserepek kerültek elő. Magán a hegyen az emberi megtelepedésre utaló legkorábbi leletek a középső bronzkor (vatyai kultúra) és a késő bronzkor (urnamezős kultúra) emlékei. Néhány halomsíros és kelta perem, valamint számos népvándorlás kori, illetve középkori edény, köztük cserépbogrács töredék a legjellemzőbb leletanyag. Feltétlenül meg kell említeni két szórvány leletet is (egy bizánci réz érem, Heraclius és Heraclius Constantinus 613–614-ra keltezhető, Constantinopolisban vert follisa, valamint egy Köln város címerével ellátott, 15. század közepére datált ólombárca), melyek az évszázados intenzív kereskedelem tárgyi emlékeiként értelmezhetők.

A százhektáros tanúhegy ÉNY-i nyúlványán 2006-ban húzott 275 m hosszú, 4 m széles kutatóárok a rábontott szelvényekkel együtt is csupán 1800 m², azaz a szűken vett lelőhely 1,8 ezreléke volt. Az ásatás során megfigyelt objektumok: bronzkori erődített telep, egy Árpád-kori soros temető és település, festett freskótöredékek és talpas keresztelőmedence egy középkori templomból.

2007-ben három szelvényben dolgoztunk: 750 m2 felületen feltártuk a 11–12. századi soros temető mintegy száz sírját, a Templomdomb közepén azonosított gótikus templom támpillérekkel erősített szentélyét (azaz a templomnak a török hódítás után kőbányaként használt helyét lokalizáltuk, amelyre legtöbbször csupán az alapárkok irányából következtethettünk), a téglasor alapozású oltárt, egy későbbi sekrestye maradványait – a templom körül sűrűn elhelyezkedő temetkezésekkel együtt. Az ásatás szakmailag egyik legfontosabb mozzanata a mintegy 20 m széles, 3,6 m mély ovális árok átvágása volt, ahol bizonyítani lehetett, hogy a sánccal–árokkal körülvett erődítés őskori eredetű, legalább a késő bronzkorra keltezhető (urnasíros kultúra). Az idők során elpusztult védműveket az Árpád-kor során többször megújították, és a 13. század végén – 14. század elején lakóépületek kerültek az addigra „lekopott” sáncok tetejére.

A program során a legmodernebb régészeti térinformatikai adatbázis kiépítésére törekszünk: a GPS-szel meghatározott alappontok kitűzésétől kezdve a rajzok–fényképek digitális feldolgozásán túl számos technikai vívmányt használunk a komplex feldolgozás érdekében (Holl Balázs, Puszta Sándor).

Az ásatáson közreműködő munkatársak: Somogyvári Ágnes, Székely György, Cséki Andrea, Mészáros Mónika, Rosta Szabolcs (Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete, Kecskemét); Takács Miklós, Langó Péter, Türk Attila (MTA Régészeti Intézet); Nagy Balázs (ELTE TTK Természetföldrajz Tanszék), az ásatás vezetője Szentpéteri József (MTA Kutatóintézeti Főosztály).

 

 

 

Illusztráció:A Tételhegy az ásatások kezdetén (2005–2007)

Jászai Balázs (Civertan Grafikai Stúdió) és Rákóczi Gábor (Aero Art) légi felvételei alapján összeállította Holl Balázs (Magyar Nemzeti Múzeum)