Felhívás régészeti feltárás szponzorálására
a solti Tételhegyen (Bács-Kiskun megye)

Hazánkban a pályázati forrásokra támaszkodó, hosszú távú tervásatások száma napjainkra erőteljesen megcsappant. Ezen kevés tervásatás egyike, a „Castrum Tétel Program” bázisintézete a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete, a kecskeméti Katona József Múzeum. A megyei önkormányzat és az országos Jedlik Ányos Program segítségével három éve folynak a kutatások, ez utóbbi támogatás utolsó esztendeje idén, 2009-ben lesz.

A Tételhegy (Tételhalom) Solt határának keleti részén a dunaföldvári és a bölcskei rév közelében, a kecskeméti és kiskőrösi műút között, a Duna medrétől légvonalban mintegy hét kilométerre fekszik. Ez a kiválóan védhető stratégiai hely eredetileg természeti képződmény, ún. tanúhegy, melyet a folyó a mederváltásai során sem hordott el. A százhektáros lelőhely mérete a budai várhegy nagyságával közel azonos. Az ásatásokon megfigyelt objektumok értelmezéséhez nélkülözhetetlen segítséget nyújtott a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban őrzött katonai felvételek sorozata (1950–2003), valamint a ma már mintegy ezerre tehető légi régészeti céllal készült fénykép.

Solt települést az írott források először a 14. században említik. A középkorban Fejér megyéhez tartozott mezővárosként, 1325-től mint Fejér megye Dunán inneni széke szerepel (Solt-szék). A kalocsai érseknek jelentékeny birtoka és nemesei voltak e vidéken. Pray György műve (Pray-kódex) alapján feltehetőleg itt lehetett a kalocsai főesperesség székhelye; leírása szerint Solt 1559-ig a kalocsai érsekséghez tartozott, ekkor I. Ferdinánd király a váci egyházmegyének adományozta az érsekség itteni birtokait.

Sok megválaszolandó kérdés merült föl a kutatás során: pl. a Tétel földrajzi név etimológiája, a P. mester Gesta Hungarorumában szereplő Salanus bolgár dux személye és székhelye, a castrum Tetel lokalizálása; a Tételhegy szerepe a solti ispánság kialakulásában; Solt helyzete a történeti Fejér megyében, és a kalocsai érseki székhellyel való kapcsolata. A legnagyobb érdeklődést kiváltó feltételezés, hogy a hazai és nemzetközi szakirodalom – a korabeli írott forrásokra támaszkodva – a Duna–Tisza-közére teszi a 6–9. században fennállt avar birodalom hatalmi központját, ám nem lehet tudni, hogy pontosan hol lehetett. Mint ahogyan azt sem, hogy a magyar honfoglalás, a Kárpát-medence 895-ös birtokba vétele után egészen a 970-es évekig hol volt a magyar fejedelemség központja. Ugyanakkor a kora Árpád-kori hely- és földrajzi nevek alapján egyes történészek a Duna–Tisza-közének erre a vidékére helyezik a 10. századi magyar fejedelmi törzs szállásterületét. A népvándorlás kori hatalmi központ közelségére utalnak azok a 7. századi avar fejedelmi temetkezések (Kunbábony–Bócsa-kör), melyek a Homokhátság peremén körülveszik a Tételhegyet. Ami pedig a magyar honfoglalás korát illeti, 1907-ben ezen a helyen került elő egy gazdag női sírból az a rangos leletegyüttes (aranyozott ezüst hajfonatkorong, ezüst lemezkarperec és szív alakú lemezes csüngők), amelyek jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban találhatók.

Szeretne izgalmas régészeti feltárások részvevője lenni?

Az ásatásokat megelőzően a felszínen talált szórvány leletek – pl. bronzkori kerámia, kelta üvegkarperec-töredékek, bizánci réz érem (Heraclius és Heraclius Constantinus 613–614-ra keltezhető, Constantinopolisban vert pénze), valamint egy Köln város címerével ellátott, 15. század közepére datált ólombárca – is sejtetni engedték, mennyire ígéretesnek tűnik a lelőhely. 2006 óta 16 heti ásatás alatt eddig feltárásra került egy 11–12. századi soros temető több mint száz sírja, egy 14–15. századra keltezhető gótikus templom körülötte sűrűn elhelyezkedő temetkezésekkel. A Templomdomb ovális árkának átvágásával bizonyítani lehetett, hogy a sánccal–árokkal körülvett erődítés őskori eredetű, középső bronzkori (vatyai kultúra) és késő bronzkori (urnamezős kultúra) leletekkel keltezhetők. Az idők során elpusztult védműveket az Árpád-kor első felében többször megújították, majd épületek kerültek az addigra „elkopott” sáncok tetejére.

Az őskori földvár közepén elhelyezkedő gótikus templom román kori történetére egy vörös márványból faragott sírkő peremtöredéke emlékeztet, amely az egyik Árpád-kori ház padlószintje alatti tárolóveremből került elő állat állkapoccsal, emberi koponyacsontokkal és tégladarabokkal együtt. A felirat nélküli sírkő keltezése, anyaga és megmunkálásának technikája alapján a 13. század első harmadára tehető (hazai viszonylatban hasonló korabeli lelettel csak Esztergom, Székesfehérvár, Kalocsa büszkélkedhet). A rangos világi vagy egyházi személyiség temetkezési helyét valószínűleg a tatárjárás idején tehették tönkre.

Szeretné közelről megnézni a letűnt korok emlékeit?
Kapcsolódjék be a Castrum Tétel Programba!

Eddig csupán töredék részét tudtuk megvizsgálni a nagykiterjedésű lelőhelynek, de szeretnénk tovább folytatni a feltárásokat, mivel rendkívül meggyőzőek az eddigi eredmények. Éppen ezért a nemzeti történelmünk sok, még vitatott kérdéséhez újdonságokkal szolgáló lelőhely kutatására létrehozott Tételhegy Alapítvány várja a szponzorok érdeklődését.

Anyagi támogatásával hozzájárulhat a feltárások folytatásához. Ennek fejében személyesen megtekintheti az ásatásokat, valamint részt vehet vetítettképes előadásokon, amelyek bemutatják az ásatások eredményeit. Távlati elképzeléseink szerint a Kiskunsági Nemzeti Park részeként természetvédelmi parkot és a feltárások eredményeit bemutató történelmi emlékhelyet szeretnénk létrehozni. Amíg azonban erre sor kerülhet, az interneten is közkinccsé tesszük eredményeinket (www.castrumtetel.hu).

Anyagi támogatását elérhetősége pontos megjelölésével az alábbi számlaszámon teljesítheti: